A LEHETŐSÉGEK ORSZÁGA - POLGÁROSODÁS A 19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON
Vándorkiállítás Nagycenk, 2010. augusztus 19. - 2010. szeptember 30.

A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatóságának meghívója, tájékoztatója:

"Polgár, polgárság - e fogalmakat különösen sokat halljuk és használjuk a
rendszerváltozás óta.  De vajon tudjuk-e, miről is van szó, mit jelentenek?
A polgárjogot nyert, személyi szabadsággal rendelkező város-lakó osztály
átmenetet képezett a nemesség és a jobbágyság között. A kiállítás sorozat
azt mutatja be, vajon milyen szerepet játszottak a polgári mentalitás és
értékrend megformálásában.
Hat történeten keresztül mutatja be a kiállítás azt a folyamatot, hogyan
alakult ki az a fontos szerep, amelyet a polgárság betöltött az ipar,
kereskedelem, a tudományok, a kultúra, a közélet terén. A hat történethez
járul a vándorkiállítás helyszínein az adott település, megye, régió
polgárosodásának "története" - családok, kiemelkedő személyiségek és
teljesítmények bemutatásával. Ezeket megismerve érthetjük meg, miként
lehetett bárki - származásra, nemre való tekintet nélkül - "hazájának
hasznos polgára", ahogy ezt Kner Imre édesapjának írt levelében célként
megfogalmazta. A szabadság adta lehetőségek országában, a 19. századi
Magyarországon...

A MI  TÖRTÉNETÜNK...
NAGYCENK, SZÉCHENYI ISTVÁN EMLÉKMÚZEUM - 2010. augusztus 19. - 2010.
szeptember 30.
Id. Storno Ferenc (1821-1907)
Id. Storno Ferenc Kismartonban született, gyermekkorát Landshutban töltötte,
ahol a családi hagyomány szerint kitanulta a kéményseprő mesterséget. Közben
rajzolással töltötte minden szabadidejét, a müncheni képzőművészeti
akadémián szerette volna tovább képezni magát, de rosszabbodó családi és
anyagi körülményei ezt nem tették lehetővé. Folytatva ősei hivatását,
vándorló kéményseprő lett, s 1846-ban végleg letelepedett Sopronban.
Szorgos művészeti önképzéssel és kiemelkedő tehetségével egyre több
festészeti megrendelésre tett szert. Az 1850-es évektől az építészet és az
akkoriban meginduló műemlékvédelem területén kifejtett tevékenysége hozta
meg számára a szakmai elismerést. A történelmi Magyarország területén
rengeteg középkori műemlék felmérését végezte el elsőként. Restaurátori
munkákat, műemlék-helyreállításokat is vállalt ifj. Ferenc festő és Kálmán
építész fiával együtt. Bécsi barátja, Friedrich Amerling festőművész
hatására tudatos műgyűjtésbe kezdett, mely elsősorban a 17-19. századi
kézműves, céhes ipar termékeire, használati eszközökre, bútorokra terjedt
ki.
A németül beszélő Storno Sopron városának megbecsült polgára lett, részt
vett a városi polgárság intézményeinek létrehozásában és működtetésében.
Széchenyi István (1791-1861)
A magyar rendek reformellenessége a 19. század első évtizede után
tarthatatlanná vált. Erről néhány zseniális adottságú, világlátott, művelt
politikus és hazafi sikerrel győzte meg nemesi társait. Közöttük is
legelszántabban tette ezt gróf Széchenyi István. Optimizmusát a reformkorban
a nagypolitika rangjára emelte és sorban valósította meg a jövő
beruházásait. És - noha már ezért is a magyar történelem legnagyobbjai közé
kellene sorolnunk - nem érte be ennyivel. Óriási külföldi, elsősorban angol
tapasztalat birtokában jól tudta, hogy a politikai rendszerváltás néhány
óra és nap alatt levezényelhető, a gazdasági folyamatok megváltoztatása
emberöltőnyi időt is kíván. A mindennapok rendszerváltása, a társadalom
mentális átalakulása generációkon át tartó, hosszú folyamat. Nem volt nehéz
nem észrevennie, hogy a társadalom gondolkodását is át kell programozni, az
átalakulás emberi tartalmára is figyelmet fordító rendszerváltásra van
szükség Magyarországon. E lelki-kulturális polgárosodási folyamat részét
képezte az öltözködés és viselkedéskultúra Nyugat-Európában honos
szabályainak hazai érvényre juttatása, a szabadidő eltöltésének, a társas
érintkezés normáinak elfogadtatása a magyar társadalom nagy részével. Ennek
érdekében tartott 5 órai teát katonáinak a Hortobágyon, ezért vezetett be új
megszólítási formát a magyar nyelvben (Önözés), egyáltalán ezért tartotta
fontosnak az anyanyelv ápolását és a modern polgári társas érintkezés
kereteinek megteremtését. A nyugati mintájú civilizatorikus fejlődés
személyes modelljéhez önmaga adta a mintát - az akkori szemléletmód szerint
- különc viselkedésével, életmódjával, kastélya berendezésével."

A vándorkiállítás helyszínei:
SALGÓTARJÁN, NÓGRÁDI TÖRTÉNETI MÚZEUM
NAGYCENK, SZÉCHENYI ISTVÁN EMLÉKMÚZEUM
BÉKÉSCSABAI, MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM
NAGYVÁRAD, KÖRÖSVIDÉKI MÚZEUM
NYÍREGYHÁZA, JÓSA ANDRÁS MÚZEUM
KASSA, KELET-SZLOVÁKIAI MÚZEUM
ZALAEGERSZEG, GÖCSEJI MÚZEUM