Az angol Halloween szó szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. A druidák idejében az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az új évet, hódolva a Napisten és a Holtak Ura előtt.  Az időpontot nem találomra választották ki. A kelták hite szerint ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg. Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak, és azáltal segítették őket a mennyei örömök felé.

Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.

November elsejének előestéjén számos országban ma is hódolnak e kelta hagyományokhoz  visszanyúló szokásnak, amely Halloween néven terjedt el.

Október 31-ének estéjén sötét ruhába öltözött, álarcot viselő alakok tűnnek fel a városok utcáni. Kivájt tökökben gyúlnak a gyertya fények, s édességért az utcára menő gyermekektől, felnőttektől hangosak az utcák.

Jack, vagyis a lámpás története:

Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa, amely eredetileg kettős célt szolgált: egyrészt távol tartotta a gonosz szellemeket, másrészt pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket az amerikaiak időközben tökre változtatták, és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.

Elkészítése:

A lámpáshoz közepes méretű tököt érdemes választani. A tök tetejét a szár körül cikkcakk alakban körbevágjuk, majd az így kivágott részt kiemeljük. Ezután vájjuk ki a tök belsejét. A tapasztalat szerint ehhez jobb egy erősebb kanalat használni. A belsejét érdemes simára kikaparni, a végén ide fog kerülni a mécses.

Rajzoljuk fel az arc mintáját (szemek, orr, száj). Itt aztán elengedhetjük a képzeletünket: a lámpásunk lehet mosolygós, mérges, gonosz, mindenféle.  Ügyeljünk, hogy könnyen kivágható mintát válasszunk, lehetőleg egyenes vonalakból. Ezután a fölös részeket vágjuk ki. Ha körbevágunk egy részt, az egyszerűen benyomható a tök belsejébe, ahonnan a végén egyszerűen kiöntjük őket. Vigyázni kell arra, hogy ne nyomjuk meg a tököt, mert megrepedhet.

Ezuán már csak a kivilágítás van hátra. Rakjunk a tök belsejébe egy mécsest, gyújtsuk meg, és helyezzük vissza a tök kalapját.