Tokár Károly, Katyó 1950-ben született a kárpátaljai Aknaszlatinán. A tízezer lakosú település a csapi határátkelőtől kb. 110 km-re keletre található, közvetlenül az Ukrán-Román határ mellett. Közel tízezren lakják, a lakosság 30%-a magyar nemzetiségű. Az ottani emberek nagyon összetartóak, életük nemzetiségi konfliktusoktól mentes.

A magyarok nagyon tisztelik gróf Széchenyi István emlékét. Ezért is mondott azonnal igent az Országos Széchenyi Kör elnökének, Péchy Máriának a kérdésére Katyó: lenne-e ereje, kitartása Nagycenkre kerékpároznia a Széchenyi Emlékév tiszteletére?

Katyó 32 éven keresztül bányászként dolgozott a helyi sóbányában, ami szervezetét rendkívül megviselte. De évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy önsajnálat helyett aktív sportéletet kezd, leginkább a futásra gondolva. Számára a kerékpározás – ahogy mondja – csak kiegészítő sporttevékenység. Mind a futás, mind pedig a kerékpározás vonatkozásában rendszeresen edz, és különböző korosztályos amatőr hosszú távú versenyeken vesz részt, kiemelkedő eredménnyel.

Katyó az előzetes tervek szerint tíz nap elteltével érkezett meg Nagycenkre április 18-án, a déli órákban. A nagycenki fogadócsoport egészen a Mauzóleumig kísérte, majd ezt követően a Széchenyi Kastélyhoz tekertek közösen, ahol elhelyezte Széchenyi mellszobránál a közel 40 db staféta-szalagot. A Széchenyi Vetélkedő díjkiosztó ünnepségen hatalmas tapsot kapott elismerésül a diákoktól, résztvevőktől a 60. évében lévő sportember, akinek mottója:

„Ne csak éljük fel, csináljuk is a múltat.” Azaz aktívan ápoljuk magyar hagyományainkat, kultúránkat, és hűen emlékezzünk történelmi nagyjainkra.

Katyó szívet melengető példát mutat tettével mindannyiunk számára, hisz célja eléréséhez 1.022 km-t tett meg, Gróf Széchenyi István emléke előtt adózva.

Nagycenk Nagyközség Önkormányzata nevében emlékplakettel jutalmaztuk hősies tettéért. A vele készült bővebb interjút a Hírmondóban olvashatják majd.