Nagycenki kezdeményezésre a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság Fenesz Rezső és Bokor Nándor sírjait a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.
A pozitív döntésről szóló 65/2008-as Bizottsági Határozat által bővül azon nagycenki síremlékek köre, amelyek ezen kiemelt listán szerepelnek.
A döntés egyébként anyagi előnnyel nem jár, de annál több erkölcsi elismerést jelent a leszármazottaknak és Nagycenk lakosainak egyaránt.
Természetesen lehetőség van további neves nagycenki kötődésű személy sírhelyének felvételét kérelmezni. Az erre vonatkozó javaslataikat kérem szíveskedjenek eljuttatni hozzám az érintett személy rövid bemutatásával együtt, köszönöm.

 
Fenesz Rezső: A tanácshatalom: 1919. március 29-én Nagycenken (is) megalakult a direktórium, majd a községi tanács. Hamarosan megkezdődtek az államosítások. Június 4-én országos vasutassztrájkról érkeztek hírek. Ennek hatására kezdetét vette a „nagycenki ellenforradalom”. Lefegyverezték a vörösőrséget, és csoportokba szerveződve várták a környező falvakból az „erősítést”. Június 5-én reggel összeállt a csapat, a hidegségi Szántó Róbertet választották meg parancsnoknak. Először a „kaszára, kapára” kelt seregnek fegyvert szereztek. A tömeg – becslések szerint két-háromezer ember – szekereken indult Sopron ellen. A Kópházán kiépített vörös védelmi vonalon már át sem jutottak. A gépfegyverek zajára több szekeres visszafordult. Szántó a Köves-erdőig vonta vissza „csapatait”. Ezután Knapp Gábor politikai biztos vezetésével a vörösök ellenállás nélkül megszállták Cenket. Szántó után nyomoztak elsősorban, Jákon fogták el, a testvérénél. Segítőjét, Fenesz Rezső gépészmérnök-hallgatót is letartóztatták, aki a nyári vakációját töltötte itt, és csatlakozott a csoporthoz. A „rendcsinálásra” érkezett Szamuely Tibor vezette bíróság mindkettőjüket halálra ítélte. Fenesz végrendelete július 3-án kelt. „Utolsó akaratom, melyet ép ésszel írok le: Kedves szüleimtől, testvéreimtől búcsúzom e pár sorral. …köszönöm a reám fordított sok gondot… Gyula bácsinak köszönöm a sok fáradságot, amelyben annyit járt értem. [Kovács Gyula, a direktórium elnökeként, megpróbált közbenjárni az érdekében.]… – Latin, görög és egyéb könyveimet a Soproni Bencés Gimnáziumnak adják át. …Sopron, 1919. július 3-án, este 7 óra 40 perckor.” Másnap kivégezték. A falu 1920-ban emlékművet állíttatott neki a következő felirattal: „A vörös rém nagycenki hősies fehér áldozatának emelte a honfiúi emlékezés.” A táblát az „idők változtával”, 1948-ban megfordították, és ma csak a „Fenesz Rezső 1919. júl. 4.” véset olvasható rajta.
 
Bokor Nándor: (1821-1896) Páli községben született. 1852-ben került Kiscenkre községi kovácsnak. A bécsi világkiállításon (1953) tizenhárom soros vetőgépét első díjjal jutalmazták. Ezzel indult el karrierje, és rövidesen a községi kovácsmesterből országos hírű műhely tulajdonosa lett, húsz alkalmazottal. A szakirodalom így jellemzi tevékenységét: „…gépgyárából került ki az 50-es évek közepén az első magyar vetőgép, és a …parasztkocsi. Különösen híresek a cenki ekék a környéken.” Kapák, járgányok, boronák készültek még a műhelyében. Termékeivel 32 arany-, ezüst-, illetve bronzérmet nyert Pesten, Bécsben, Londonban és Párizsban különböző kiállításokon. Emellett a faluért is sokat dolgozott. Haláláig, 1896-ig tagja volt a község képviselő-testületének. Nevéhez fűződik a nagycenki önkéntes tűzoltóegylet megszervezése. A hagyomány szerint sírján a régi templom keresztje áll. A község 1943-ban utcát nevezett el róla.
 
A Nemzeti Sírkert részeként szerepel Széchenyi Béla gróf sírja a Hársfasor végében, továbbá a Nagycenki Temetőben a Széchenyi Család Mauzóleuma, a Széchenyi-ősök szarkofágja, továbbá Széchenyi Alajos gróf sírja.